Álomcsapda

Nem a filmről és az indián holmiról lesz szó ebben a részben, ezt leszögezhetem, hanem rólam, vagyis arról, hogy mi minden kavarog a fejemben szinte állandó jelleggel.

Zűrzavaros még írnom is erről, nem is tudom, hogyan írjak róla.

Mint arról már írtam fodrász, apáca, csillagász és állatorvos akartam lenni, mielőtt író akartam lenni. Ez pedig 14 éves korom óta töretlenül így is van. Ám vannak epizódok az életemben, amik összezavarnak és továbbgondolok lehetetlenebbnél lehetetlenebb dolgokat. Valószínűleg ez az írói vénám miatt van, ami nagyon kreatívvá tesz és hatalmas a képzelőerőm is. Ha ezt kiélném az írásban, talán nem csapongana az életem ide-oda, de egyenlőre nem élem ki magam, ily módon. Sajnos az írás nem arra tart az életemben, mint szeretném, bár az előző évekhez képest határozottan fejlődött bennem. Szóval a csapongás! Az írás egy csoda nekem, de tudom az eszemmel azt, amit a szíven nem akar elfogadni, hogy ebből nem fogok tudni megélni. Így, amellett, hogy 14 éves korom óta az írás felé kormányozom az életem, találnom kellett egy pénzkereseti lehetőséget, lehetőleg reálisat. Igazából itt jön az igazi zűrzavar…

Középiskolában az angol, a föci, a töri, az irodalom és a vallás érdekeltek csak. Az angol azért, mert mindig a terveim között szerepelt, hogy ki fogok költözni az USA-ba, vagy Angliába, vagy Írországba. Ez így volt logikus számomra. A törit és a föcit egy tanár tanította nagyon jól, ezeket a tanár miatt kedveltem, de utólag visszagondolva nem akartam én ezekkel a tantárgyakkal semmit sem kezdeni. A vallás az viszont érdekelt, valláskutató vagy vallástörténész érdekelt volna igazán. Mindig szerettem volna a vallás történetével foglalkozni, de nem abban a száraz formában, ahogyan azt lehetőségem lett volna tanulni, hanem kutató jelleggel. Aztán az irodalom egyértelműen az írás miatt vonzott, meg jó volt a tanárom is.

Aztán a gimi végén eldöntöttem, hogy angol-magyar tanár leszek, ez logikusnak, reálisnak látszott, majd kerestem hozzá egy közeli fősulit is. Ide még lehetőségnek felmerült a tolmács is, bár nem túl hosszú ideig.

Aztán olyan dolgok kezdtek érdekelni, amik minden logikát nélkülöztek. Három dolog maradt meg bennem: táncos, tolvaj, anarchista /terrorista/. Ez így elég nagy butaságnak hangzik igaz?  De miért jutott ez eszembe? Ez egyértelműen azért volt, mert túl sok táncos filmet néztem, illetve szerettem mindig táncolni, no, nem profin, de azért boldogulok.  (Ehhez még magamban egy történetet is továbbszőttem, amiben volt USA, meg gettó, a filmek miatt.). A tolvaj az nem sima tolvaj volt, hanem nemzetközi tolvaj, amit valószínűleg – bár erre nem emlékszem – szintén egy filmből merített ötlet lehetett. Az anarchista az egy összetettebb dolog volt már, ami több adalék alapján jött össze, EU-ellenes vagyok, ez volt az alap. Aztán ehhez jött a RAF, IRA ideológiájának egy darabja, mint az autonómia, stb. Ehhez pedig, hogy kerek legyen az egész hozzászőttem a maffiát is. A lényeg az, hogy ez egy fajta lázadó csoport lett volna, ami nyíltan működik ugyan, de tagjai teljes inkognitót élveznek. Ezt a részt annyival zárnám le, hogy ez volt az első logikai kicsapódásom, aminek semmi értelme nem volt, ám egy könyvet írhatnék róla...akár.

Kitaláltam, hogy újságíró leszek, 18 évesen csak úgy kipattant belőlem. Éppen ezért kommunikáció-magyar szakra jelentkeztem, de gyönyörűen elszúrtam a felvételit. Így maradt az OKJ Újságíró, ami jó mentésnek bizonyult.

20 éves korom körül kitaláltam, hogy gyermeket akarok az akkori barátomtól, illetve távmunkában akarok dolgozni.

Hosszú évek teltek el, dolgoztam, tanultam, éltem, stb. nagyon sokáig célok nélkül. Aztán egy éve listát írtam, amin a megvalósítandó tervek között szerepelt a Karrier szó is. Ekkor lendült be a fantáziám újra és jött a második logikai kicsapódásom.

Arra is gondoltam, hogy egy motoros klubbal beköltözni egy pici kihalóban levő faluba (Ez szintén egy film hatására). Vagy egy olyan Ökofalut létrehozni. Vagy misztikus falut, ahol mindenki úgy él, ahogyan neki jó. Pl. tündérnek vámpírnak képzeli magát és úgy él (Ezt egy műsor alapján, amit azt hiszem az Exploreren láttam hónapokkal ezelőtt).

Mindenképpen olyan falut, ami teljesen önellátó, még Egyesületnek is jó lenne. Ugyanide venném az amish-okat is, a zártság miatt. Aztán megint belépett a tánc az életembe (Mondanom sem kell, hogy filmek hatására). Ezen túl még sok-sok butaság is eszembe jutott, amik már annyira súrolják a valóságot, hogy le sem írom őket. De volt itt olyan is, hogy helyi épületeket akartam felújítani és üzletet csinálni bennük, meg ezoterikus oktató is akartam lenni…

A legújabb pedig a katonaság, ami nem filmből van. Ez amolyan menekülés, lázadás, hazafiság, valami ilyesmi. De nem konkrétan katona, hanem haditudósító…

De mindehhez, hogy kerek legyen a történet, még jön, amiről már beszéltem, személységem egyes jegyei: Mint a rock, a fotózás, a környezetvédelem, az ezotéria, a zen, stb.

Mindennek semmi értelme nincs, és nem vezet sehova sem, mégis mutat valamerre, de hogy hova, arra nem jövök rá… Rengeteg butaság fordult meg a fejemben a Karrier zászlaja alatt az elmúlt években, de nem tudom, hogy mikor találok rá arra a valamire, ami boldoggá és elégedetté tesz. Mert ezek biztosan nem azok…

Azt biztosan tudom továbbra is, hogy az írás az a plusz, amiért érdemes küzdenem, de nem tudom, hogy mikor találok rá arra az állásra, ami tökéletesen kiegészít…Vagy hagyom abba a kicsapongásaimat, ami eddig kétszer volt, de mindkét esetben eltartott egy ideig, míg kivertem őket a fantáziavilágomból… Talán ez is csak arra mutat, hogy írnom kell, minden ilyesmit ki kell írnom a fejemből…Vagy még sokkal komolyabban kell foglalkoznom az írással…Vagy feladni mindent és csak írni…

Az írás az, ami engem azzá tesz, aki vagyok, ezért lehet, hogy nem is kéne erőlködnöm. Olyan nehéz és zavaros ez nekem, talán ezért nem is találom a helyem a világban…