A közöny generációja

A napokban több helyen is belebotlottam egy tanulmányba, amiből ilyen-olyan cikkek születtek, vélemények formálódtak meg. Így, főleg mivel korom okán érintett vagyok, nem mehetek el a téma mellett.

Egy tanulmány készült 2012-ben, amiben a 15-29 éves korosztály viselkedését, szokás rendszerét tanulmányozták. Az eredmények megdöbbentőek, ezeket most külön veszem, majd hozzáfűzöm az én 28 éves nézőpontom.

###

- Elfogadjuk a status quo-t, a politikai-társadalmi berendezkedést, szüleink életvitelét. Nem lázadunk, nem hagyjuk el a szülői házat, minden korábbinál befelé fordulóbbak vagyunk.

A környezetemben élők valóban ezt teszik többségében, vagyis, elfogadják, amit az élet, szerintük, ad nekik, vagyis a politikával nem törődnek, nem is érdekli őket, kölcsönt vesznek fel, eladósodnak, követik a normákat, amiket otthon láttak, eszükben sincs valamiért kiállni, lázadni. Sok ilyet tapasztalok én is a környezetemben, nekem is voltak ilyesmi terveim, de az nem én lennék. Én elfogadom, ahogyan a nagyszüleim és a szüleim nőttek fel, éltek és élik az életüket. De én nem akarok úgy élni, mint ők, nekem mások a céljaim és az igényeim. Lázadó természetem van, nem vagyok beletörődő fajta. Engem sem érdekel vehemensen a politika, de például arról határozott véleményem van, hogy kit támogatnék: A Jobbikot! Nincs rá szükség, hogy megmagyarázzam, egyszerűen ezt gondolom, szavazni is mindig elmegyek, mert ezzel kifejezhetjük az óhajunkat. De rám is jellemző az, hogy mindegy ki nyer, semmi sem változik, a politika ma már rettenetesen el van durvulva és esélyt nem látok rá, hogy egyszer ez megváltozzon. Én is még a szülői házban lakom, mert hova is mehetnék? Kölcsönt nem vennék fel, a mai világban hülyeség lenne, pénzem nincs saját lakásra, szóval ez van alapon élek, azt leszámítva, hogy határozottan menni akarok, lépni előre egyet. A befelé fordulás és a kiábrándultság rám is jellemző, de ez nem meglepő a mai világban, mert elég kilátástalan a fiatalok helyzete, ha hazánkban akarnak maradni, már aki akar maradni, mert én például nem akarok.

- Nem szerveződünk, nem vagyunk aktívak, nem szólunk bele a társadalmi folyamatokba, és nem is hisszük, hogy erre van lehetőségük. A szabadidőnket otthon töltjük.

Ez abszolút igaz, a mai generációt nem érdekli a társadalom, a politika vagy a szerveződés. Az én meglátásom az, hogy amióta nincs katonaság a társadalom szánalmas figurákat hagy felnőni, akikben semmi kitartás, elszántság, férfiasság nincs, de ugyanez igaz a nőkre is, akik meg messze elkerülik a házkörüli teendőket. Mindenki szidja a politikusokat, de birka módon követi a „divatot” és nem tesz semmit. Mondván úgysem tehetünk semmit. Pedig biztosan tudom, hogy ha a nép összefog, akkor hatalma van. Mit tehetnek 100 000-rek ellen, ha megindulnak, vagy milliók ellen? Esélyük sem lenne, más országokban ezt is teszik, de a magyar egy birka nép, hagyja legyőzni magát. A szabadidőnket otthon töltjük, ez igaz a többségre, mert egyszerűen sok kisvárosban nincs hova menni. A másik fele meg nem otthon van, hanem csavarog és őrültségeket csinál bandákba verődve. De semmi délutáni klubozás, haverokkal focizás, stb. Csak lenni és a legkevesebbet megmozdulni, tenni. Ez meg már a lustaság! Én is otthon vagyok, mert nálunk a kocsmákon kívül semmi sincs, illetve még nagyképű lazacsávók és tiniribik gyülekezetei a helyi discoban, vagy az utakon törvényen kívüliként vagánykodva. Én szívesen szerveződnék vagy lázadnék a rendszer ellen, kiállnék valami mellett, de az érdektelenség az hatalmas.

- Egyre nagyobb bizonytalanságot élünk át, középre húzunk, próbálunk semleges álláspontot képviselni.

A bizonytalansággal egyet értek. A társadalom kisemmizi, tönkreteszi a munkásosztályt, a gyárak, multik szintén. Van egy olyan 4 milliós réteg, aki eltart mindenkit az országban. Nincs mit csodálkozni azon, hogy őket aztán már semmi sem érdekli. Mindenki igyekszik beállni a sorba, ami nekem mondjuk sosem ment. Nem tudok semleges sem lenni, mert egyszerűen van véleményem.

- Nem gondolkozunk előrelépésen, továbbtanuláson, vállalkozás beindításán.

Én nem szeretnék tovább tanulni már, de erre az az indokom, hogy 16 évig tanultam, leérettségiztem, három szakmám van, ECDL vizsgám és nyelvvizsgám is. Most csak szinten tartani szeretném a tudásom semmi mást. Szeretnék olyan helyen dolgozni, ahol van lehetőségem előre lépni, de ahol dolgozom ott esély nincs rá, ha nem vagy valakinek a valakije. Olyan állást meg ahol lehetne, nem találok évek óta. Vállalkozás indításán is gondolkodtam, de nincs hozzá anyagi fedezetem. Szóval az egész egy szélmalom harc, pedig én aztán nem szoktam beletörődni.

- Nem hiszünk a demokráciában, sokan nosztalgiával gondolunk a kádári évekre, amiben nem is éltünk.

Nem arról van szó, hogy nem hiszek a demokráciában, hanem nincs is. Elnyomás van, mint a kádári időkben, de most annak előnyei nélkül. Én sem éltem akkor, de én jobban szeretném, ha némileg azt a világot élnénk. Például mindenki dolgozzon, aki nem börtönbe vele. Juttatásokat csak az kapjon, aki dolgozik. A fiatalokat segítsék lakáshoz jutni és az első gyermekvállalásban. A munkának legyen becsülete, amit pénzzel honorálnak. A rendőrök és a tanárok újra legyenek a rend felügyelői, ne fosszák meg őket mindentől. Tényleg mindenki legyen egyenlő, vagyon megosztásra s szükség lenne az elit rétegből. Hozzák vissza a sorkatonaságot, ami akár három év is lehetne. A nőket vezessük vissza a háztartásba, nem teljesen, de legalább a lányok kicsi legyenek háziasabbak és kevésbé kurvásak.

- Egyszerre vagyunk a fogyasztói társadalom oszlopos tagjai, és fedezünk fel újra olyan értékeket, mint a nemzet- és hazaszeretet.

Sajnos én is a fogyasztótársadalom tagja vagyok, mert nem tudok elszakadni a technikától. A nemzet és a hazaszeretet nálam mindig is jelen volt.

- Továbbra is sokat cigarettázunk és drogozunk. Ha meghalunk, akkor legtöbbször balesetben, de második helyen az öngyilkosság áll.

Rengeteg embert ismerek, akik isznak, dohányoznak, drogoznak, stb. Sok fiatal halt meg az elmúlt években a városkánkban, és mind balesetben. Felelőtlenek az emberek és azt hiszik halhatatlanok. Nekem semmilyen káros szenvedélyem sincs, igyekszem körültekintő lenni, de belőlem is hiányzik a veszély érzet, nálam ez az öngyilkosságra való hajlamom miatt lehet.

- „A szaknyelven második demográfiai átmenetnek nevezett korban az embereknek – főként a fiataloknak – az individuális értékek váltak a legfontosabbakká, miközben az életúttervezés szakaszai (iskola, munka, házasságkötés, gyerekvállalás) felborultak. A házasságkötések száma és a gyermekvállalási kedv régóta lejtmenetben van, ám a fiataloknak már a 18 százaléka bizonytalan abban, hogy valaha szeretnének megházasodni, és 10 százalék körüli azok aránya, akik sosem akarnak gyereket. Az szándékos gyermektelenség és a vállalt egyedüllét még sosem jelent meg ilyen markánsan a közvélekedésben, mint manapság."

Rengeteg embertől hallom én nap, mint nap, hogy nem akarnak házasodni és gyermeket sem szeretnének. Vagy kimennek külföldre és tolódik az egész a 35-40 éves korszakig, amikor vagy összejön a családalapítás vagy nem. Sőt a mai fiatalok olyan 25 éves korukig tanulnak, utána kezdenek munkába állni, így minden további pont kitolódik. Én mindig szerettem volna férjhez menni. Gyermeket sohasem akartam, maximum egy hihetetlen szerelemben vállaltam volna be egy kislányt. Most 28 évesen az a célom, hogy a munkámmal, karrieremmel itthon elérjek valamit, aztán ha nem megy kimenni külföldre, de ha egyszer kimegyek én már többé nem jövök haza.

###

Szívesen mondanám, hogy meglepőek ezek az adatok, de abszolút így van. A 15-29 éves korosztály nem való semmire és biztos vagyok benne, hogy a következő sem lesz jó semmire. Ez az ország haldoklik és mindennek oka maga az Ember és annak rettenetes hozzáállása.