Vivien és a Csillagok!

Régebben írtam a csillaggyermekekről a blogomban ITT:

Nem gondoltam, hogy hamarosan újra előveszem ezt az elméletemet. Komolyan hiszem, hogy a gyermekem, aki idén született, egy valódi kis kristálygyermek. Ráadásul szerintem nincs egyedül ezzel, hiszen távolabbi környezetemben több olyan baba is van, aki külsőleg hasonló hozzá. De ne szaladjunk ennyire előre! Amikor régebben olvastam az indigógyerekekről átfutott az agyamon, hogy lehet én is az vagyok, mert igazak rám a tulajdonságaik nagy része. Például nehezen illeszkedek be mindenhova, valóban félénk vagyok, ha nem találok magamhoz hasonlót az adott társaságban, ellenkező esetben „megvadulok”. Agresszív vagyok, lázadó és nem viselem el a kötöttségeket, sem a hazugságot. Folyton „hadban állok” valakivel. Ezen túl bár allergiás nem vagyok, de van egy vérképzési rendellenességem, ami allergiához hasonló reakciót vált ki, emiatt nem dolgozhatok akárhol. Aztán ott a kreatív oldala is a dolognak, hiszem, hogy okkal jöttem ere a világra, hogy alkossak valamit, hogy a nevem valahogy fennmaradjon. Én ehhez az írást választottam még 14 éves koromban. Nem gondoltam arra, hogy indigó vagyok, és most sem érdekel egyáltalán. De abban hiszek, hogy célom van ezen a világon!

Vivien, a kislányom, azonban más eset. Tudom, hogy mindenkinek a saját gyereke a legszebb, a legkülönlegesebb, stb., de aki ismer, tudja, nem vagyok egy elfogult alkat, szerethetek bárkit, de vak nem vagyok. Én hónapokkal a gyerekem születése előtt azt álmodtam, hogy beszél hozzám, nagyon valóságos álom volt, ezért leírtam, amiket mondott benne. Bejött, hogy császároztak, hogy a húgomnak fia, nekem lányom lett, így hiszek a többi mondanivalójában is, miszerint ő különleges, aki felnőtt lélekkel születik le és segíteni érkezett a világra. Születése óta elvarázsol mindenkit, aki csak ránéz. Naponta megállítanak minket, hogy milyen szép, milyen különleges, a kórházban is megjegyezte mindenki a nevét, eljövetelemkor ölelgették a bébit. Olyan mintha kisütne a nap körülötte! A családon belül is több ember hozzáállásán változtatott, akik évtizedes viselkedéseket dobtak sutba miatta. Nehéz leírni mindazt, amit okozott már most, alig 5 hónaposan. Hatalmas szemei, haja van, olyan a nézése, mint egy mini felnőttnek, néha rémisztő. Érzékeny, hozzám ragaszkodó, olyan kis művész féle, magának való, szereti a saját kis világát. Néha úgy érzem, hogy a szemeivel beszél, álmomban üzen. Ő a béke, szeretet kis követe és az én dolgom vigyázni rá, míg be nem teljesíti küldetését, mert én vagyok a védelmező, agresszív indigó, ő meg az érzékeny kristály. Tudom, hogy ezt így nehéz megemészteni és lehet idiótának nézni (én is annak nézném, aki ilyet írna), de érzem, ösztönből érzem, hogy jók a megérzéseim, van ebben a gyerekben valami!

Végezetül itt egy kép a hasonló babákról, köztük van az enyém is. (személyiségi jogok miatt daraboltam fel a képeket, elég, ha megnézzük külön a hatalmas szemeket, jellegzetes szájat, stb.)