Rejtélyes rejtélyek

Mindig is foglalkoztattak a rejtélyek, az olyan igaz történetek, amelyeknek nincs magyarázata. Számtalan ilyen történetet olvastam, jártam utánuk, stb. Most ezek közül elemzek hármat. Nem kívánom megoldani ezeket a rejtélyeket csupán a véleményem osztom meg.

Dyatlov incidens

1959.01.25. Kilenc főiskolás: Igor Dyatlov (23), Zinaida Kolmogorova (22), Lyudmila Dubinina (21), Alexander Kolevatov (25), Rustem Slobodin (23), Georgij Krivonischenko (24), Yurij Doroshenko (21), Nicolai Thibeaux-Brignolles (24), Yuri Yudin (1937-2013), elindult a 200 km-es megterhelő túrára az Urálba, Jekatyerinburgból indulva. Mindannyian az egyetem hegymászókörének a tagjai voltak, így tapasztaltnak számítottak. A csapatban hat egyetemista (mérnök, közgazdász, rádiótechnikus szakosok voltak) és három már elhelyezkedett mérnök volt (Rustem, Nicolai, Georgij), akik közül egy (Georgij) nukleáris cégnek dolgozott, ami felelős volt az Urál nukleáris szennyezettségéért. 10-ként utolsó pillanatban csatlakozott egy agyon tetovált férfi, Alexander Zolotarev (37), aki a szovjet belsőelhárításnak dolgozott. A Mt. Otorten hegyen haladtak, amit Halálhegyként is ismernek, mert egy legenda szerint 9 mansi vadász halt meg ott már nagyon régen (ez azért volt érdekes, mert tapasztalt vadászok voltak. További érdekesség, hogy 1991-ben pedig lezuhant itt egy kisgép, aminek mind a 9 utasa meghalt). A Toshemka folyó mentén haladtak, majd elhagyták az utolsó lakott települést, Vishay városkáját.

·         Jan. 27. Dyatlov eligazítást tart, majd megindulnak a túrán, miután egy felvonó felvitte őket. Előtte már felfigyeltek a mogorva rendőrökre, akik nem néztek jó szemmel a vidám csapatra.

·         28: Yudin beteg lesz, haza megy. Egy helyi figyelmezteti Dyatlovot, aki mérges lesz emiatt, de nem mondja el, hogy mit hallott tőle. Ezután a Lozva folyó mentén haladnak tovább. 

·         29: hajnali fél 6 körül megállnak az első táborhelynél. Vidámak, énekelnek.

·         30: hideg van és lengedező szél, a kályhájuk nem elég, tüzet is raknak. Egyre több mansi jelet találnak az úton, egyre többet is beszélgetnek róluk.

·         31: Két menedéket építenek a visszaútra, raktároznak.

·         Feb. 1. Az utolsó táborhely felé indulnak, 2,5 mérföldre a kiindulóponttól. Vidámak voltak, síeltek, fotózkodtak, stb.

·         16:00 megérkeznek és letáboroznak a Halálhegy meredek lejtőjén 1080 m magasan.

·         Este 6-7: vacsoráznak.

·         Este 7-10: a csapat elfekszik, nyugodtak, fáradtak. Érdekes, hogy miért vetkőztek le -18 fokban. Hideg, de nyugodt az idő.

·         Este 9:30-11:30 Valami történik. A csoport ekkor egyszerre megriad, a sátrakat késekkel vágják ki és futnak az erdő felé, tudták, hogy meghalnak, ha nem öltöznek fel, de mégis alig felöltözve menekülnek. Szétszaladtak, de a lejtőn olyan 300 m után összefutnak.

·         11-12: Letáboroznak 900 m-re, az erdő szélén, tüzet gyújtanak, de nagyon fáznak. Valaki fára mászik, hogy a tábort megnézze. Itt egy 5 m magasságig lecsupaszított fát találtak később a keresők. Dyatlov, Zina, és Rustem visszaindulnak a táborhoz. 300 –re a tábortól (Dyatlov), 150 m-re Rustem és 180 m-re Zina, egymás után esnek össze és fagynak halálra. Zina esett el utoljára, körülötte vérfoltokat találtak, de nem az övét, máig nem tudni kiét.

·         Éjfél – hajnali egy: A még élők látják, hogy Dyatlovék nem jönnek vissza, így ők is elindulnak, de nem a tábor felé. Yurij és Georgij ekkor már halottak. Ők vagy még Dyatlovék elindulása előtt (talán ezért indultak vissza a táborba), vagy éppen most haltak fagyhalált. A maradék négy túlélő levetkőzteti a két halott fiút és útra kelnek, de nagyon sötét és nagyon hideg van.

·         Hajnali fél 2: Ekkor ereszkednek le a szakadékba, ami az erdőtől 75 m-re volt, valószínűleg már előtte megsérültek. Lenn összebújnak, ám Nicolai meghal. Később Lyudmila is belehal a mellkasi sérüléseibe és a fagyásba, Zolotarev felveszi a lány ruháját.

·         1:45: Zolotarev is belehal a sérüléseibe és a fagyásba.

·         2:45: Alex fél egyedül, fáradt és végül örökre elalszik.

·         Feb. 12: ekkor kellett volna megérkezniük Vishayba.

·         Februárban megtalálják a csapat egyik, tavasszal a szakadékban lévő másik felét is.

Furcsaságok:

• Ismeretlen eredetű vércseppek: Nincs rá magyarázat, de akár állati eredetű is lehetett, illetve DNS hiányában akárkié a csoportból.
• A holttestek sárgák voltak, egy halottnak az orra, másiknak a nyelve hiányzott: ez megfelel a haláluk körülményeinek, az időjárásnak, az állatok jelenlétének, stb.
• A szakadékban lévő lánynak eltörtek a bordái úgy, hogy külsérelmi nyomokat nem találtak rajta, a túravezetőnek is a bordái törtek össze: a sérültek a szakadékban voltak, ami azt jelentheti, hogy a szakadékba nem leereszkedtek, hanem egyszerűen belezuhantak.
• Az egyik halott a sátor és a fa között félúton koponyasérülést szenvedett, de nem tudni hogyan, lábnyomok nem voltak körülötte: talán beütötte a fejét valamibe.
• 6-ukon nukleáris szennyeződést találtak: nincs magyarázat, ám azt tudjuk, hogy Georgij egy nukleáris cégnél dolgozott, illetve, hogy a hegyen voltak nukleáris kísérletek valaha. Meg azt is tudjuk, hogy felvették egymás ruháit, Georgij ruhái pedig előfordulhat, hogy sugároztak.
• Fényképezőgépük, eltűnt: nincs magyarázat, valószínűleg a hó temette be.
• Nicolai-nak halálos koponyasérülése volt, Rustemnek is betört a feje, de az nem volt halálos: nincs magyarázat, talán menekülés közben beütötték a fejüket.

Mi történt?

Radioaktivitás: mint már írtam valaha az Urálban végeztek nukleáris teszteket, talán éppen ezért ment oda a nukleáris cégnél dolgozó Georgij is vagy a valaha titkos ügynök Zolotarev. Egy vad elmélet szerint talán uránt szállítottak, de nem sült el jól. Ez azonban nem túl valószínű, mert minimális sugárzást mértek rajtuk, szinte semmit. Maximum az elképzelhető, hogy egy egykori nukleáris teszthelyszínen haladtak át, de annak sem a halálukban, sem a munkájukban nem volt szerepe.

Mansi-támadás: mivel közel jártak a mansik vadászterületeihez sokan elképzelhetőnek tartották, hogy ők támadták meg a csapatot és végeztek ki mindenkit közülük, ám ezt érvekkel senkisem támasztotta alá. A mansi nép amúgysem egy harcias csoport, szinte kizárt, hogy ez történhetett.

Lavina: a csapat lavinaveszélyes helyen táborozott le, de miért? Valószínűleg aggódhattak emiatt, mint tapasztalt hegymászók, de nagyon elfáradhattak. Valószínűleg félhettek, talán még vitázhattak is. Főleg, hogy hallhatták az egyre erősödő szelet, illetve, hogy hó hullik alá valahol távol. Aztán az éjszaka hó és törmelékek hullhattak rájuk, morajlott. Ekkor menekülnek a lavina elöl. Azonban a lavinát kizárták a kutatók, mert akkor az betemette volna a tábort és a holttesteket is, de nem így történt, a táborból induló lábnyomokról nem is beszélve.

Katonai bázis, űrközpont: A közelben van egy katonai bázis, ahol fegyverteszteket hajtottak végre, talán akkor is. A táborozók megijedhettek a lövésektől, robbanásoktól és ezért menekültek. Ez magyarázatot adna a nukleáris szennyezettségükre is talán. Vagy a bázis egyik sugárhajtású repülője zúgott el felettük, attól ijedtek meg. Vagy ott az űrközpont, tanuk állítják, hogy aznap éjszaka fénylő gömböket láttak a hegy felett. A csapat utolsó fényképén egy sárga villanás látszik, talán attól ijedtek meg. Megint mások szerint megláthattak valamit, amit nem kellett volna, vagy találkoztak valamivel, ami nem akarta, hogy elmeséljék mit láttak…

Én logikusan gondolkozva azt mondom lavina! Kicsit átgondolva pedig azt, hogy belebotlottak egy szovjet kísérletezésbe, pechükre…

Találtam egy oldalt, ami az esetet elemzi, magyarul van és nekem tetszik az okfejtése is, így linkelem: Itt van!

A füstté vált Sodder-gyerekek

1945 karácsonyán George és Jenni Sodder a gyerekeikkel ünnepeltek, 10 gyermekük volt, abból a legidősebb nem volt otthon. Néhány gyerek, Maurice (14), Martha (12), Louis (9), Jennie (8) és Betty (5) megkérte az anyjukat, hogy hadd maradjanak még fenn játszani a játékaikkal, Jenni megengedte nekik, míg ő maga aludni tért. Éjfél után hallotta, hogy cseng a telefon, egy nő volt a vonalban és kért valakit, de Jenni nem tudta adni, ekkor a nő felnevetett és lerakta a kagylót. Az asszony azt gondolta biztosan tréfa, de azt is észrevette, hogy nyitva az ajtó és ég a villany, ezt furcsállotta, mert a gyerekei lefekvés előtt mindig rendet szoktak hagyni, de elintézte most ő maga és visszafeküdt. Hajnali fél 2-kor arra ébredt, hogy valaki jár a tetőn és tűz van. Ébresztette a férjét és kiabáltak a gyerekeknek is. A két nagyobb fiú, a legnagyobb lány és az anyjával alvó kislány ki is jutottak. Ekkor vették észre, hogy az öt fent említett gyerek eltűnt. George ekkor fel akart mászni az emeletre a szobájukhoz, de a létra eltűnt, később a háztól nem messze az úton találtak rá. A ház 45 perc alatt porig ég, a tűzoltók a vezetékeket hibáztatják, illetve megállapítják, hogy a gyerekek benn égtek. Ezt semmi sem támasztja alá, de valószínűsíthető (évekkel később a tűzoltóparancsnok elismeri, hogy nem igazán vizsgálták ki alaposan az esetet). Sodderék hisznek benne, hogy a gyerekeket elrabolták, az ügyet azonban csak 1949-ben sikerül újranyittatniuk. Gyanús volt nekik a létra, a telefonhívás, amiután valaki elvágta a telefonkábelt, illetve szemtanúk állították, hogy látták a tűz után a gyerekeket az út mentén. Az újboli vizsgálat talált csontokat, csigolyadarabokat, de némelyik állati volt. Az emberi pedig nem illett a gyerekek korához, illetve semmilyen tűzkár nem volt rajta. A patológus azt mondta, hogy kizárt az, hogy a tűz után pusztán ennyi maradjon öt gyerekből. Ekkor találtak egy szerkezetet (afféle molotov-koktélt) is, amit a tűz okozójának nevezték meg. 1968-ban a szülők kaptak egy fényképet, aminek a hátuljára ezt írták: Louis Sodder. Szeretlek Frankie tesó. Ilil fiúk. A90132 (vagy ’35). A kép alapján sem jutottak semmire, de hittek benne, hogy ő a fiúk. Később a család még talált, kapott képeket, amin állítólag a gyerekek voltak, de ezekről már végképp nem lehetett biztosat tudni. Az apa ’69-ben az anya ’89-ben halt meg, egész életükben az eltűnt gyerekeiket keresték.

Mi történhetett?

1., Benn égtek: A tűzoltók elismerték, hogy nem vizsgálták meg alaposan a helyszínt, lehet, hogy egyszerűen eltakarították volna a gyerekeket is? Vannak, akik szerint a gyerekek meghaltak, csak a szülők nem tudták ezt elfogadni, megint mások azt mondják, hogy a szomszédok elásták a kis halottakat, hogy a szülők ne szenvedjenek és utána nem vallották be. Amit biztosan állíthatunk az az, hogy, ha a tűz kitörésekor még a házban voltak, biztosan meghaltak. Ehhez kétség sem fér!

2., Elrabolták őket: a telefonhívással ellenőrizték, hogy otthon van e család, majd amikor az anya aludni tért, bementek és kihozták a talán még játszó gyerekeket. Talán a létrán menekültek vagy a létrát elterelésként vitték el. Mrs. Sodder szerint valaki figyelte a gyerekeit, legalábbis ő pár nappal a tűz előtt látott egy kocsit, ami az ő házukat figyelte.

Később elfogtak egy helyi férfit, aki elismerte, hogy a tűz estéjén-éjjelén járt a háznál és lopott tőlük, de semmi mást nem találtak ellene. Egy szemtanút is találtak a rendőrök, aki állította, hogy látta a gyerekeket, akiket egy floridai rendszámú autóba tuszkoltak be az út mentén (egy benzinkútnál) a tűz éjszakáján. Később egy másik tanú pedig azt állította, két nő és két férfi volt a gyerekekkel egy szállodánál. Egyik esetet sem vizsgálták ki alaposan, mint később a fényképek történeteit sem. A rendőrség szerint ugyanis semmi nem támasztotta alá a pletykákat. Nincsenek gyanúsítottak sem, bár akkoriban működött egy árvaház, aminek a tulajdonosnőjét később letartóztatták gyerekkereskedelem vádjával.

Vakfoltok

Vannak itt azonban olyan dolgok, amikre sosem kaphatunk már választ, mert csupán feltételezések maradtak. Miért nem voltak sem a tűzoltók, sem a rendőrök alaposabbak? Hogyan tudott az elrabló 4 gyereket elvinni egyszerre, akik közül az egyik szinte felnőtt. Miért nem tértek haza, amikor felnőttek?

A tűzoltóparancsnok később elismerte, hogy nem voltak túl alaposak aznap éjjel, hiszen nem találtak rá a tűz okára, nem találták meg a gyerekeket. A rendőrség nem rögzített nyomokat, nem vizsgáltak meg semmit alaposan, mert szerintük semmi megalapozott bizonyíték nem volt a feltételezések mellett. Én azt gondolom, hogy mindkét szerv ugyanazt gondolta, hogy a gyerekek meghaltak a tűzben, csak a szülők nem akarnak megnyugodni. A négy gyerek pedig úgy tűnhetett el nyomtalanul, hogy több elrabló volt, talán fegyverekkel, talán azzal fenyegették a gyerekeket, hogy bántják a családjuk, ha nem maradnak csendben. Így kellett lennie, mert teljesen kizártnak tartom, hogy egy ember elraboljon négy gyereket, akik közül az egyik már 14 és nyilván ellenállt volna. Azt biztosra veszem, hogy a gyerekeket eladták, talán gyermektelen pároknak, talán bűnszervezeteknek, de semmiképpen nem maradtak együtt. Talán felnőttként féltek hazajönni, vagy nem is tudtak, vagy addigra bűnöket követtek el, vagy meghaltak, stb. A lehetőségek tárháza végtelen.

De én azt gondolom, hogy, ha tudtak volna, már hazamentek volna, talán már régen nem is éltek addigra. Szerintem az elrablásuk után nem sokkal (ha csak nem örökbe fogadták őket), meghaltak.

Hinterkaifeck mészárlás

Hinterkaifeck egy kis tanya 70 km-re Munchen-től, két apró városka között. 1922.03.31-én hat embert öltek meg itt egy csákánnyal.

Az áldozatok: Andreas Gruber (63), neje Cazalia (72), megözvegyült lányuk Viktoria (35) és Viktoria két gyermeke, Cazalia (7), Josef (2). Illetve a család 44 éves szobalánya Maria Baumgartner.

Hat hónappal a tragédia előtt a család szobalánya felmondott arra hivatkozva, hogy kísértetek vannak a tanyán. Maria, az új szobalány 31-én érkezett, pusztán pár órával a halála előtt.  Néhány nappal az eset előtt Gruber elmesélte a szomszédoknak, hogy lábnyomokat talált a hóban, amik a tanyájához vezetnek az erdőtől, vissza azonban nem. Máskor pedig lépéseket hallott a padláson, majd pár nappal a tragédia előtt eltűntek a család kulcsai, ám a rendőrségre mégsem tettek bejelentést.

Aznap este nem tudni pontosan mi történt. Azt biztosan tudjuk, hogy a család négy tagja (apa, anya, lányuk és a kislány) a pajtába mentek, ahol egyesével megölték őket, majd az elkövetők bementek a lakásba, ahol megölték az alvó kisfiút és a szobájában alvó szobalányt is.

Április 4-én találtak rájuk, amikor a szomszédoknak gyanús lett, hogy nincs náluk mozgás és a kislány nem volt iskolában. Az esetet akkoriban is megvizsgálták, majd azóta többször is, legutóbb 2007-ben, de a sok év alatt hobbinyomozók és látnokok is nyomoztak, de soha senkit nem tudott senki meggyanúsítani. További érdekesség, hogy a gyilkos/gyilkosok a tanyán maradtak még 1-2 napig, mert a szomszédok látták a füstöt, illetve a nyomozók megállapították, hogy valaki etette az állatokat és megette a házban lévő ételeket. Azt is megállapították, hogy a kislány még órákig élt a támadás után és feküdt a szalmán a halott családja mellett. Eleinte Viktoria férjét gyanúsították, aki meghalt ugyan az első világháborúban, de a teste soha nem került elő. Azonban ezt is elvetették később. A rablást is kizárták, mert a család vagyona házban volt. A környéken azt is nyílt titokként kezelték, hogy Grubernek vérfertőző viszonya volt a lányával, emiatt volt is börtönben és valószínűleg a kis Josef is az övé volt.