Mint
azt megemlítettem a fő cikkemben, több atombaleset is volt, de arról nem írtam,
hogy hogyan semlegesítették a csapás következményeit, vagy kellett volna.
Illetve szó lesz a súlyosan érintett területek újjáépítéséről vagy annak
lehetőségéről.
Atomrobbantási-kísérletek
Ezek
azok a kísérletek, melyeket a nagyhatalmak hajtottak végre tesztelés céljából.
A kísérletet végrehajtó országok szerint változott, hogy hol zajlottak ezek a
robbantások, de népszerű helyszín volt az Urál vidéke, a Marshall-szigetek és
az amerikai sivatagos katonai területek. Hivatalosan kizárólag olyan
területeken robbantottak, ahol senki és semmi sem lakott, nyilván nem az
embereket féltették, hanem a robbantások tényét. Sajnos azonban nem voltak
tisztában a sugárzás terjedésével, következményeivel. Mindegyik terület sugároz
a mai napig, kisebb-nagyobb mértékben. Sétálni és a környezetükben tartózkodni
már nem életveszélyes, de életvitelszerűen nem lehet egyik területen sem lakni.
És, bár egyik területen sem éltek emberek a robbantások alatt, a szél és az
áramlatok elvitték a szennyeződést lakott területekre is, ahol igen magas volt
a rákos megbetegedések száma. Egyes szigeteken a lakosság 60%-a halt meg pár
éven belül és a robbanás egyéb betegségeket, rendellenességeket is okozott.
Illetve azt is itt kell megemlítenem, hogy az sem mindegy, hogy a robbanás
milyen volt, teljesen végbement e vagy csak részben, hogy az utolsó fázisban volt
e atom vagy csak ólom. A lényeg az, hogy ezeken a területeken bár kirándulni
lehet, de letelepedni egyáltalán nem Ez Amerika és Oroszország esetében nem
gond, ugyanis egyik egy sivatag a másik egy jégtemető. Akikkel elbántak azok a
Csendes-óceáni szigetek és lakóik. Illetve azt sem árt tisztázni, hogy ezeken a
területeken az állatvilág és a növényzet is súlyosan károsodott.
Kevésbé
súlyos balesetek
Windscale
és Three Mile Island: mindkét részen a légtérbe is került a szennyeződésből, de
nem olyan mértékben, hogy drasztikusan megnövelje a halálozást. Mindkét
területen emelkedett a rákos megbetegedések száma az előző évekhez képest, de
nem olyan nagymértékben, hogy az minden kétséget kizáróan a nukleáris
balesethez köthető legyen. Mindkét esetben a dolgozók gyors reagálásának volt
hála, hogy nem történt nagyobb baj. Egyik helyen elszállították a sérült
elemet, a másikon meg egy gyors szarkofágot emeltek föléje. Szintén mindkét
esetben nagyon drága volt a kárrendezés.
Atombomba
sújtotta terület
Hiroshima
és Nagaszaki
Mint
már arról is írtam ezek a területek gyakorlatilag megsemmisültek, por és hamu
maradt a robbantások nyomán. Aztán pár éven belül megindultak az újjáépítési
munkálatok. 1946-ra eltakarították az összes törmeléket és épületmaradványt,
kivéve a mai is álló emlékmű-részletet. Tolókocsikkal és teherautókkal hordták
el a törmeléket megadott területekre, így teret adva az újjáépítésnek. 1947-re
a városba visszavezették az áramot, vizet, szennyvizet. Ezután kezdődtek meg a
házak, üzletek, stb. felépítése, ami nagyon lassan haladt, mert az államtól
kapott pénz nem volt elég, még úgy sem, hogy magánszemélyek is jócskán
hozzájárultak a város felújításához. Azonban a régi lakók nem kaphatták vissza
a régi földjeiket, mert az újjáépítési tervrajzok nem az eredeti város
nyomvonalát követték, több volt a fa, az emlékpark, stb. A radioaktivitásról:
teljesen más a helyzet, mint Csernobilban, mert a bomba típusa is más volt, ez
a bomba akkor ott sugárzott, majd a törmelékek elvitelével a sugárzás nagy
része megszűnt, majd egyre kisebb lett, azóta pedig teljesen megszűnt.
Súlyos
balesetek
Mayak
Ez
egy hosszan elhúzódó tragédia volt, amely a mai napig nincs megoldva.
Tecsa-folyó:
eleinte ezzel hűtötték a reaktort, így megfertőzték 120000 fő ivóvizét. Ez a
folyó az Ob-ba is beleömlik amúgy.
Karacsáj-tó:
Később a tóban hűtötték a reaktort, így ez is szennyezett lett. A tó ma
kiszáradóban van így a szél a radioaktív port szállítja hatalmas területen át.
Az
eltitkolás miatt nagyon sok ember halt meg. A helyzet ma sem túl fényes. Az
atomerőmű ma is üzemel és azóta is voltak kisebb balesetei, szinte évente. A
folyó és a tó is radioaktív, bár azt mondják emberre már nem olyan veszélyes,
ha arra jár. A katasztrófa után próbálták semlegesíteni a borzalmat, hogy
kitelepítették a lakókat, akik azóta sem térhettek haza, illetve a szennyezett
földterületet kitolták és egy atomhulladék-tárolóba szállították.
Az
az igazság, hogy senkit sem érdekel a térség sorsa, hiszen nem tesznek semmit,
el akarják tussolni még mindig. Illetve hiába van lezárva, emberek élnek ott és
még mindig sugárzásveszély van.
Fukusima
Ez
a legfrissebb ilyen típusú baleset. Ezután 7%-kal nőtt a daganatos
megbetegedések száma a térségben, de kutatások alapján ez a szám nem fog nőni
már, ahhoz nem volt elég magas a sugárzás értéke (a Csernobili baleset 1/5-e
volt csak a sugárzás mértéke). De ettől még a sugárzás sajnos bejutott a
földbe, a talajvízbe és a tengerbe is. A baleset után szinte minden élőlényt
megvizsgáltak a kutatók, növényeket, állatokat, embereket, stb. Volt ahol
kimutatták a szennyeződést, van ahol nem, sok állatot és növényt irtottak ki a
súlyosan érintett területeken, míg máshol csak a fogyasztásukat tiltották be. A
vizeket pedig olyan anyaggal kezdték tisztítani, ami semlegesíti a
radioaktivitást. Ma is az a legnagyobb baj, hogy a sugárzás a talajvízben van
és nem szabad, hogy kijusson az óceánokba, a légtérben már nincs a sugárzásból.
Ezen kívül itt nem csupán a sugárzásról van szó, hanem a szökőár és a
földrengés következményeiről is, ugyanis azok is súlyosak. Ma is sokan élnek
átmeneti szállásokon, az újjáépítés is lassan zajlik anyagi fedezet hiányában.
Kutatók úgy saccolják, hogy még 5 év biztosan kell, hogy ez a térség
helyrejöjjön.
Csernobil
Ezt
a területet annak idején kiürítették bár azóta költöztek vissza egykori lakók.
A katasztrófa idején lakóit kitelepítették, haszonállatokat kilőtték, stb.,
tehát követték a protokollt, de túl későn, ezért lett ekkora terület a
szennyezett zóna. Ma már a természet az úr, minden szép lassan tönkremegy. A
területen sok-sok falu is volt egykor, amiket benőtt az erdő, vagy most növi
be. De a nagy városokban is vadállatok, rozsda és rengeteg növény él.
Természetesen a zónán belüli élőlények mind sugárfertőzöttek.
30
km-es zóna: ez az a zóna, ahova ugyan tilos még a bemenetel, de már nem
veszélyes a sugárzás mértéke. A délebben fekvő területek nagy része ma már nem
sugárzik, vagy csupán alig. Az északabban fekvő területek sugároznak, de nem
annyira, hogy az tartósan életveszélyes lenne, de élni ott sem szabad.
10
km-es zóna: ide tartozik Csernobil és Pripjaty városa, illetve az atomerőmű
egésze.
Igény
lenne rá, hogy ezt a területet megtisztítsák és visszatérjen az élet, de sajnos
elképzelhetetlenül sokba kerülne a helyreállítás, erre pedig sem az államnak,
sem a Greenpeace-nek, sem senkinek sincs elég.
Mayak
és Csernobil újjáélesztése
Ez
az én magánvéleményem! Pénzt persze adni nem tudok hozzá!
Csernobil
Azért
ezt veszem előre, mert itt legalább van rá kezdeményezés, hajlandóság, hogy a
helyzet javuljon. Míg a másik esetben a „homokbadugottfej” az elfogadott
eljárás.
Körbekeríteni
a 10 és a 30 km-es zónát is. Utóbbit, ahol a sugárzásmértéke a legalacsonyabb
vagy nincs is, tejesen felásni, a földet elszállítani más területekre
(természetesen lemérni a sugárzását, hogy szennyezett föld ne menjen sehova). A
felásott föld széleit betonnal kiönteni vagy olyan anyagokkal megszórni, melyek
semlegesítik a nukleáris szennyeződést (van ilyen, olvastam). Ezután a 10 km-es
zónát ledózerolni egy az egyben és eltemetni ezekben az árkokban (épületeket,
növényzetet, fémhulladékokat). A földeket felszántani, felszórni semlegesítő
anyagokkal. Ha ez elkészült a területen átfolyó folyóba is kell tenni a
semlegesítőből (amit Fukushimában is használtak). Az atomerőművet teljesen be
kell fedni, akár betonnal akár fémmel, akár ólommal, akármivel, tartósan.
Ezután is mérni kell a területen a sugárzást, aztán újra lehet kezdeni a
benépesítést. A két várost meg az erőmű környékét lebetonoznám, aztán bevezetném
újra a vizet, villanyt, házakat, üzleteket építenék és hatalmas parkokat. A
régi falvakat is újra fel lehetne építeni, ha lenne rá igény, talán azokat is
betonalapzatra. A terület nagy részére pedig fákat, növényeket telepítenék,
esetleg szántóföldeket. Emlékművet tennék a két városba, illetve egy
monumentális emlékművet az erőműhöz, akár a szarkofág falára.
Mayak-ot
be kellene zárni, egy az egyben. Leállítani és vagy szétszerelni, vagy pedig
betonszarkofágot emelni köré (annyi baj volt vele az elmúlt évtizedekben, hogy felesleges
még állni hagyni is). Be kell fejezni a tó lebetonozását és a maradék hulladékot
belehordani és lezárni. A folyót le kell zárni, vagy elterelni, míg a medrét
megtisztítják, ha ez nem lehetséges, akkor valami szert beleszórni, ami
megtisztítja. Le kell zárni teljesen azt a területet, amit kitelepítettek annak
idején és még hozzá kell csapni egy területet, ahol még mérhető a sugárzás.
Aztán az eljárás ugyanaz lenne, mint Csernobilnál, de mindenképp ki kell
telepíteni az embereket, míg a terület nem lesz újra lakható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése