A világ leghíresebb állatai

Csita

Csita volt a Tarzan filmek melléksztárja, amihez 1930-1980 között 16 majmot használtak fel. A majmok közül nagyjából tíz fiú volt, a többi lány. Többségük 1930-1950 között született, és 2011-ig mind meg is haltak. De volt egy, aki messze kiemelkedett a többiek közül. Egyrészt, mert még ma is él, másrészt, mert 20 évig színészkedett, ami embereknél is szép nagy szám, nemhogy egy állatnál. Jelenleg 85 éves és festményeket készít, amiket majom menhelyek számára értékesítenek. Azonban egyáltalán nem bizonyított, amit a tulajdonosa állít, mert nem túl hihető, hogy egy fogságban élő majom eddig éljen, és azt is sokan kétségbe vonják, hogy ez a majom egyáltalán szerepelt e a Tarzan filmekben. Aztán ebben a témában az sem tisztázott, hogy pontosan mely csimpánzok szerepeltek a filmekben, melyek voltak promóciós állatok, kiket vittek különböző bemutatókra, fotózásokra, vagy akár trükköket bemutatni. De a lényeg az, hogy Csita karaktere a leghíresebb majom a történelemben.

Lajka

Az űrkutatás leghíresebb kutyája címmel is illethetnénk Lajkát, akinek a neve ugatóst jelent oroszul. A nőstény keverék kutyus 1954-ben született Moszkvában, menhelyen élt, előtte pedig az utcákon kóborolt. Igazi neve sem ismert, az űrközpontban több néven is szólították az alig 5 kg-os kutyust: Bogárka, Citromka, Bodri. A kiképzése 20 napig tartott az űrközpontban, ahova többedmagával került. A tesztek a súlytalanságot, a szűkösséget, a centrifugális erőt, stb. hívatottak ellenőrizni, pontosabban a kutyák reakcióit ezekre. Magának az űrprojektnek is nagy volt a jelentősége, mert most először ellenőrizték le, hogy élő szervezet megbirkózhat e az űrutazással járó nehézségekkel. 1957.11.03-án kilőtték az űrbe a kutyust, aki egyébként eleve halálra volt ítélve, hiszen visszahozni nem tudták volna, nem voltak hozzá eszközeik. Pár órával a kilövés után a fellépő hőség miatt hőgutát kapott és meghalt. Az állatvédők ez után erősen bírálták a központot, de a teszt maga sikeres volt, ugyanis megállapították: az élő szervezet kibírja a kilövést, majd az űrben a szervezet képes alkalmazkodni, csupán finomítani kellett a dolgokon. Lajkának ma szobra van, könyvek íródtak róla, kisfilmek készültek.  És ő az űrutazás igazi úttörője.    

Rintintin

Ő egy 1918.09-1932.08.10 között élt németjuhász kutyus volt. Egy Lee Duncan nevű amerikai katona talált rá az egyik előrenyomulás alatt, francia területen, az Első Világháború alatt. Egy megrongálódott kennelben halott kutyákat talált az egységével, akiket a császári hadsereg számára szállítottak volna. Egyetlen kutyus élt még, egy anya kutya, mellette öt, alig egy hetes kicsi feküdt. A kutyákat az egység megmentette, majd a leválasztás után elosztották őket. Lee egy fiú és egy lány kutyust tartott meg, akiket Rinty-nek és Nanette-nek nevezett el. A kutyák túlélték a harcokat, a bombázást, majd 1919-ben Lee végre hajóra rakta őket, amivel először New Yorkba, majd a férfi birtokára vitték a kutyusokat. Sajnos Nanette azonban még a hazaérés előtt tüdőgyulladást kapott és elhunyt.

Otthon aztán Lee egy társával elkezdte kiképezni a kutyust, trükköket tanított neki, parancsszavakat, stb. Végül a kutya színészkedni kezdett, 1922-1931 között közel harminc filmben játszott, többnyire saját nevén (ötször volt más neve, egyszer pedig farkast játszott).

1932-ben csendesen elaludt, testét később visszaszállították szülőföldjére, Franciaországba, ma ott emlékmű áll.

Fia, Jr. 1933-1941, akinek egy díjnyertes nőstény volt az anyja, 14 filmben szerepelt, míg nyolc évesen tüdőgyulladásban meg nem halt.

Unokája, III. csupán egy filmben szerepelt, viszont segítette 5000 kutya kiképzését a II. világháborús előkészületek során. Ez után a kutyus rádiójátékokban (1933-1955) tűnt fel különböző módokon.

Dédunokája, IV., egy sorozatban szerepelt, ami 1954-1959 között futott igen nagy sikerrel.

Lee maga 1960-ban meghalt, a tenyésztési jogok átruházódtak. Rintintin családja még ma is él, csak rendkívül felhígított vérvonallal. Még ma is vannak olyan hivatalos események, amin megjelenik az aktuális Rintintin. De az igazi, az első kutya tévésztár, az máig legendás ás felejthetetlen.

Mancs

A németjuhász kan kutya a miskolci Spider Mentőcsoport kutyája volt, valódi hazai híresség. 1994-ben született 11 testvérével, kisebb mozgásszervi differenciával, amit korrigáltak. Gazdája Lehóczki László, akivel több mentésben is részt vett, kiképzése révén képes volt a víz alatt is holttestet jelezni, illetve a romok alatt élő és holt embert is megtalálni. 1999-ben az izmiti földrengés alatt megtalált egy a romok alá szorult 3 éves kislányt, emiatt nemzetközi hőssé vált. De ott volt a 2001-es salvadori és indiai földrengéseknél is. 2006.10.22-én halt meg tüdőgyulladásban. Miskolcon ma szobor áll tiszteletére, amire a következőket írták: MANCS a miskolciak híres életmentő kutyája. 1996 óta – a Spider mentőcsoport tagjaként – több száz emberéletet mentett meg a világ számos országában.

Ő volt Magyarország leghíresebb és legjobb mentőkutyája!

Lassie

Eric Knight író 1939-ben megírta egy kisfiú és egy skótjuhászkutya örök barátságának történetét. Ez a kutyus Lassie volt. A történet 1940-ben regénnyé nőtt.

1943-ban megszületett az első Lassie film, aminek a főszerepelője, Pal, a hím skótjuhászkutya volt. Érdekesség: az író a regényben lány kutyáról ír, de a filmekben mindig hím kutyusok játszottak, mert elméletileg szebbek, jobban mutatnak.

Pal (1940-1958) ez után a film után még több filmben és sorozatban is játszott, 10 évig színészkedett, újabb 10 évig pedig nyugdíjasként élt. Ő lett a filmek védjegye, vérvonala ma is híres, ugyanis minden egyes színész Lassie, ugyanabból az alomból származik a mai napig. Lassie-ből 11 film, egy rádiójáték, négy sorozat (egyik majd 20 évig futott), három rajzfilm és egy manga született. Lassie karaktere az egyik leghosszabb ideje képernyőn lévő kutya címével is méltán büszkélkedhet.

Barry

Barry (1800-1814) egy hím bernáthegyi kutya volt, aki a svájci Alpokban mentette az embereket, mivel mentőkutya volt. Akkoriban ezeket a kutyákat használták a hegyi mentésekhez. Egy kis kosárkát kötöttek a nyakukba, amiben a túléléshez szükséges dolgokat tették, majd a kutyák kimentek a hegyekbe, ott megkeresték az elkóborolókat, akár ki is ásták őket, aztán hazavezették a mentőállomásra.

A kutya jóval kisebb volt, mint a ma ismert rokonai (valószínűleg, mert keverék kutya volt), de nagyon okos és jól képzett kutya volt. Karrierje során több mint negyven embert mentett meg, leghíresebb mentése egy jégbarlangban rekedt kisfiúé volt. 12 évnyi szolgálat után nyugdíjazták, békésen halt meg. Testét preparálták és kiállították, ma is megtekinthető. Ő és fajtatársai voltak a világ első ismert hegyimentő-kutyái!

Dolly

A klónozott birka 1996.07.05 – 2003.02.14 között élt Edinburgh-ben, a világ első klónozott élőlényeként, akit Ian Wilmut hívott életre. A kutatók manipuláltak egy sejtmagot, így egy már élő birka DNS-e került a sejtmagba, majd egy béranyabirka kihordta Dolly-t, aki így tökéletes mása lett a másik birkának. 2003-ban egy szokványos birkabetegségben hunyt el, testét preparálták és kiállították. Élete során végig a kutatóintézetben élt, több utódot is szült, többször ikreket is. Több betegség is megtámadta az évek alatt, ezek egyikébe halt bele végül. A klónozás úttörőjeként tartjuk számon, élete hatalmas jelentőséggel bír a tudomány számára!

Keiko

Ő egy 1976.09.24-2003.12.12. között élt hím delfin (bálna), aki akkor került igazán a figyelem középpontjába, amikor szerepelt a Szabadítsátok ki Willy-t című filmben.

Keiko, akinek a neve szerencséset, áldottat jelent japánul, Izland közelében született, később fogságba ejtették. 1979-ben, 1982-ben, majd 1985-ben is eladták, méltatlan körülmények között tartották. Ez után, kb. 1990-ben, talált rá a Warner filmstúdió, méltó körülményeket biztosítottak neki, majd filmeket (nyolc) készítettek vele. Keiko az 1993-as film után pedig nemzetközi sikerre is szert tett, 1995-ben pedig alapítványt hoztak létre a támogatására.

Ezután gyakori vita tárgyát képezte, hogy szabadon engedjék e vagy sem. A tudósok egyik fele meg volt győződve arról, hogy mivel mindig fogságban élt, képtelen a túlélésre, mások szerint meg csak szoktatni kell, mert vele született ösztöne a szabadon élés.

Végül 1998-ban elkezdték kiszoktatni a nyílt vízre, majd 2002-ben végleg elengedték. Mindvégig nyomon követték, alkalmazkodott, de nem akart egyetlen falka tagja sem lenni, a közelben maradt. 2003-ban, Norvégia közelében, tüdőgyulladást kapott és meghalt. Ezt a tényt is sok vita övezte, mert sokak szerint ez volt a bizonyíték arra, hogy nem tudott alkalmazkodni tehát nem lett volna szabad elengedni. Másom szerint pedig ebben a betegségben akárhol, akármilyen bálna meghalhat, ez nem érv. Ám a lényeg nem változik! Keiko a világ leghíresebb bálnája!

Hachiko

1923.11.10 – 1935.03.08. között élt hím Akita Inu kutyus Japánban élt, és a hűség példájaként tartjuk számon, mert ő volt maga hűség! Tulajdonosa, Hidesaburo Ueno, egy mezőgazdasági területen kutató tudós, professzor volt. A férfi 1924-ben vette magához a kutyust és nagyon megszerette, a kutya pedig minden nap a gazdája elé ment a vasútállomásra, hogy fogadhassa, amint az hazaér a munkából.1925 májusában azonban a professzor nem jött haza, agyvérzést kapott és meghalt, 53 éves volt. Ezután a kutya, kilenc éven keresztül mindennap, megjelent az állomáson, pontban, amikor a gazdájának érkeznie kellett volna. Az állomáson dolgozók eleinte nem voltak vele barátságosak (az utasok azonban kedvelték), ám miután, 1932-ben egy cikk született róla, az emberek tudatosan keresték, etették, szeretgették. Hachi 11 éves korában halt meg, rákban, az utcán találtak rá. Testét elhamvasztották és szeretett gazdája mellé temették, miután virrasztást tartottak neki a családtagok, barátok. Fennmaradt, összegyűjtött szőrzetét pedig kitömték, újraformázták és ma egy múzeumban őrzik. Ezután szobrokat emeltek a tiszteletére, könyvek, filmek, kiállítások születtek életéről. Halála ma az egyik nemzeti ünnep Japánban. Szó szerint ő maga volt az örök hűség!  

Kincsem-Overdose

Kincsem 1874.03.17 – 1887.03.17. között élt versenyló, akit a „Magyar csoda” névvel illettek korában, mert fantasztikus eredményeket ért el. A kanca fajtája Angol telivér volt, és Kisbéren született, kiváló tenyészlovak utódjaként (mindkét felmenője híres vérvonalból származott és igen sokat is értek, főleg az apja). Blaskovich Ernő volt a ló tenyésztője és tulajdonosa is. Kincsem Európa több országában, 13 pályán, 54 alkalommal állt rajthoz, ebből 54-szer nyert is. Hat évesen vonult vissza, amikor az ízületei megkoptak, ekkor tenyészkanca lett belőle, és öt kiváló versenylovat szült. Gyomorproblémák miatt múlt ki.

Overdose, az 2005.04.02 – 2015.07.01. élt versenyló Angliában született. A pej színű mén fajtája Angol telivér volt, szülei is versenylovak voltak, ám korán sem ilyen eredményesek. Overdose Európa számos országában 18 versenyéből 15-t megnyert. Hármat vesztett el, aminek oka az lehetett, hogy a ló addigra már betegeskedni kezdett. 2013-ban vonult nyugdíjba, ekkor már több betegségen és egy lábsérülésen volt túl. 2015-ben kólika végzett vele.

Mindkét ló számos díj és kitüntetés tulajdonosa, írott és filmes anyagok sora készült róluk, szobraikról és a nevükben alapított társulatokról nem is beszélve. Kétség sem fér hozzá, ők Magyarország történelmének leghíresebb lovai.  

Kántor

A hím németjuhász kutya 1953-1964 között élt. Fél éves volt, amikor gazdájával, Tóth Tibor nyomozóval, egymásra találtak, majd megkezdték a közös munkát. Kántor kivételesen ügyes nyomozókutya volt, a kiképzésen is elsőként végzett. 11 éves szolgálata alatt 536 esetben nyomozott, ebből 279-et meg is oldott, 1,2 millió forintnyi értéket szerzett vissza. Gazdájával összesen 78000 km-t tettek meg nyomokat követve, volt, hogy a kutya másfél napon át követett egy nyomot, ez alatt 100 km-t megtéve. Egyik nyomozása során gazdájával aknára léptek, de túlélték. 1964-ben altatták el, miután csontjai elhaltak, nem tudott már mozogni. Életéből egy könyv és egy sikeres filmsorozat is készült. Még ma is ő Magyarország leghíresebb és legeredményesebb nyomozókutyája!

Balto

A hím husky kutya 1919-1933 között élt. Balto, aki nevét egy felfedezőről, Samuel Balto-ról kapta, Alaszkában élt, amikor kitört az 1925-ös diftéria járvány, amiben sorra haltak meg a helyi fiatalok. A szérumot meg is rendelte az orvos, de azt nem tudták elhozni Anchorage-ból Nome-ba. Január volt és a hőmérséklet jócskán 0 fok alatt, a repülőgépek nem tudtak felszállni, a vonat pedig Nenana-ig vitte csak a szérumot. A járvány felerősödött, élet-halál volt a tét, így segítségül hívták a kutyaszánokat, hogy a 300 adag szérumot eljuttassák Nome-ba. Kutyaszánok és gazdáig váltásban vitték a szérumot az addigra már -50 fokos hidegben és sötétségben. A hetedik napon, nagyjából 50 mérföldre a céltól, 17 hajtóval és kutyáikkal később, több kalandot átélve (megfagyott-majd kiengedett szérum, hajtók és kutyáik majdnem megfagytak, Seppala és kutyája Togo majdnem egy folyóba haltak), a szérum Gunnar Kaasenhez került, akinek kutyaszánját Balto, Seppala egyik kutyája vezetett, bár annak nem volt túl jó, mert lázadó kutya hírében állt. Azonban azon az úton bizonyított. Hatalmas hóvihar tört ki, de Balto tudta merre megy, és a biztos haláltól mentette meg gazdáját és a csapatot, amikor megállt egy folyó előtt. Nome-tól 21 mérföldre értek be a menedékre, ahol a váltótársukat holtan találták. Ekkor Kaasen úgy döntött, hogy tovább mennek. A szél olyan erős volt, hogy felemelte a szánt és a kutyákat, egyszer pedig a szérum is leesett. Február 25-én, egy hónappal a szérum útnak indítása után Balto és a kimerült, csaknem megfagyott csapat, befutott Nome-ba, megmentve ezzel az ott élőket. Balto és a csapata 53 mérföldet tettek meg! A hajtók csapata pedig egy hónap alatt 674 mérföldet teljesített, amivel valóságos hősökké váltak. Még azon a nyáron Balto-t és csapatát Hollywoodba vitték, forgattak velük egy rövidfilmet, majd eladták őket különböző showműsorokhoz. 1927-ben egy George Kimble nevű férfi, aki ismerte Balto történetét, megtalálta a kutyát és társait egy varietémúzeumban, ahol nem bántak velük jól. Ekkor megindult egy mozgalom, hogy megmentsék a hősöket, Cleveland felbuzdult, iskolák gyűjtöttek, rádiók szorgalmazták az adakozást, szállodák, üzletek és még a turisták is adakoztak. 10 nappal később, Kimble kifizetett 2000 dollárt a kutyákért, akiket átszállítottak Cleveland-be, ahol győzelmi felvonulással ünnepelték őket, majd elvitték őket a helyi állatkertbe, ahol nyugalomban és méltóságban tölthették utolsó napjaikat, miközben több ezren látogatták meg őket naponta. 1933.03.14-én Balto 11 éves korában elhunyt, testét kiállították, tiszteletére számos mű és szobor készült. Ma is ő a halál elleni bátor futás példaképe!