A listámba olyan
országok kerültek bele, amik valamilyen oknál fogva elzáródtak a külvilág és/vagy
a turisták elől. Vagy a kultúrájuk miatt, vagy, mert nehéz őket megközelíteni,
vagy pedig mert valódi háború sújtotta övezetek.
Türkmenisztán
A világ egyik
legelzártabb országa, aki egyáltalán nem szeretik a külföldieket. Kell hozzá
vízum és meghívó levél is, amit a szállodák intéznek el. Vízumot kapni sokáig tart,
és már a reptéren újravizsgálnak minket. De az igazság az, hogy legtöbbször ki
sem adják azokat a vízumokat. Turistáskodásra sem igen alkalmas, mert nincsenek
meg hozzá a kulturális feltételek. De a többi volt szovjet államban is hasonló a
helyzet, de magába Oroszországba is csak vízummal, meghívóval, és több
ellenőrzéssel lehet bejutni.
Angola
Rettenetesen
nehéz bejutni az országba, mert vízumköteles, aminek megszerzése hetekig is eltarthat.
Ehhez még kell egy hivatalos meghívó levél is, amit onnan küldenek ki neked,
illetve egy előre kifizetett szállodai számlára. De még ezek megléte sem garantálja
az országba való belépést, ugyanis nem vállalnak felelősséget a turisták testi
épségéért. Ez alatt azt értik, hogy gyakoriak a fegyveres összecsapások, a
külföldieket érintő lopások, emberrablások és gyilkosságok. Ezen kívül pedig
állandó veszély a malária, ami az ország egész területén sok áldozatot szed.
Ehhez mérten védőoltásokat is kapnia kell annak, aki be akar oda menni: malária,
sárgaláz, hastífusz, hepatitisz A-B, kolera és a veszettség ellen. Aztán még ott
van a higiénia teljes hiánya, illetve a rettenetes egészségügy. Ehhez meg még társul az az elképesztő drágaság,
ami nincs értékarányban, ellenben passzol a világ egyik legkorruptabb ország
címének megszerzéséhez. Összegezve: Angola nem akarja, hogy odamenjünk, és
ezért mindent meg is tesz, de ha mégis megyünk, csak magunkra számíthatunk.
Szomália
Ide is vízum
kell a bejutáshoz, de minden utazási iroda lebeszél az útról, fogadófél nélkül
meg egyenesen tilos bemenni, mert már a reptér maga is veszélyes. Minden
turistát fegyveres konvojnak kell kísérnie, amiknek útvonala ott helyben kerül
meghatározásra, és számtalan fegyveres ellenőrző ponton is át kell haladnia. De
még ezt is igen korlátozott területen, mert az országnak se kormánya, se
közbiztonsága, ellenben véres polgárháború dúl náluk. Benn van a Világ
Legrosszhírűbb Országa TOP3-asában. Ide is kell védőoltás: malária, sárgaláz, hastífusz,
hepatitisz A-B, kolera, veszettség. Fotókhoz engedélyt kell kérni, de nőket még
így is tilos. Mindezeknek megfelelően Szomáliát évente csupán 500 merész turista
látogatja meg, akiket nagyon nehezen engednek be, mert felelősséget nemigen
tudnak értük vállalni.
Kiribati
Festői szépségű
ugyan, de évente csupán 4700 turista keveredik ide. Miért? Mert a turizmus,
mint olyan, ott nem is létezik. Egyrészt, mert 60 országot leszámítva,
vízumköteles (magyaroknak pont nem). Másrészt, mert elképesztően nehéz oda
eljutni. Nincs közvetlen járat, ezért először olyan helyekre kell eljutni, mint
Manila, Taipei vagy Honolulu. Innen több szigetet érintve, több kisrepülőre
átszállva kell szigetről szigetre vándorolni, míg el nem érjük Kiribatit. De, ha
eljutunk oda, és ha épp nem november meg április között vagyunk (esős évszak) strandolhatunk
is. Igaz, hogy ezen kívül semmi mást, mert se látnivalói, se üzletei, se
szállodái, ellenben hatalmas a szegénység. Elég gyakoriak ott az áradások,
ciklonok és a cunamik is. A fővárosban kb. három bankautomata van, emiatt készpénznek
lennie kell nálunk. Oltás kell a dengue láz ellen, illetve az ottani vízből
inni nem lehet. Ha még ezek után is menni akarunk, nem árt tudni, hogy egyetlen
utazási iroda sem indít oda utat, mert a kiutazás elképesztően drága, és Kiribati
maga, nem éri meg azt az árt, tekintve, hogy ott szinte semmi sincs.
Egyenlítői-Guinea
Csak vízummal
lehet belépni (amerikaiaknak nem), illetve oltásaink leigazolásával. Itt is
kérik, hogy legyen lefoglalt szállásunk, illetve készpénzünk, mert kártyát nem
tudnunk használni. Este már senkinek sem ajánlott kinn tartózkodni, ugyanis
elképesztően szegények ott az emberek, akik azt hiszik, hogy minden turista gazdag. Ide is kell védőoltás, malária, sárgaláz, hastífusz,
hepatitisz A-B, kolera, és veszettség ellen. Azt sem árt tudni, hogy az ország
élen jár az emberi jogok sárba tiprásában, így nem túl emberbarát ország, ami
kiterjed a turistákra is. Igazándiból ki nem állhatják a turistákat, így elképesztően
megnehezítik mindenkinek a bejutást, aki menni akar. Fényképezni pedig tilos
mindenhol. Ide évente 6000 turista látogat csak el, ki tudja milyen indíttatásból.
Afganisztán
Évente csupán
17500 turista érkezik, mert bár megdőlt a tálib uralom, attól még Afganisztán a
világ egyik legveszélyesebb országa. Nagyon kevés európai iroda indít oda utat,
de akik igen, azok is igyekeznek lebeszélni. Az ország tele van fegyveres
felkelőkkel és taposóaknákkal, emellett jelen van a terrorizmus, a bűnözés és a
drogkereskedelem is. De a turistákat még fenyegeti az emberrablás is, aminek
sosincs pozitív vége. Az egészségügy rossz, a nők helyzete rémes (női turistáknak
szigorúan tilos ország) és a gyönyörű hegyvidéken kívül nincs igazi
látványosság. Ide is kell védőoltás, malária, sárgaláz, hastífusz, hepatitisz A-B,
és kolera ellen. A vallás pedig az iszlám, annak is egy szigorúbb változata, aminek
szigorú szabályzata mindenkire vonatkozik. Egyetlen iroda sem vállalja a
felelősséget azokért a turistákért, akik odautaznak.
Líbia
Van egy nagyon
szép romvárosa, a Leptis Magna, ami vonzhatná a turistákat, de azokból évente
csak 34.000 érkezik az országba. Miért? Mert nincs oda közvetlen járat sehonnan
a világból, csakis Tripolin, Egyiptomon vagy Tunézián át lehet oda bejutni, de
szigorúan ellenjavallt. A bejutáshoz vízum kell, amit jó eséllyel senki sem kap
meg. Az országban lassan tíz éve polgárháború dúl, nincs központi hatalom és
rendészeti szervek sem, ahogyan az egészségügy és egyéb infrastruktúra sem
épült ki. Ellenben bármikor lelőhetnek vagy elrabolhatnak, az égvilágon senki
sincs biztonságban az országban. Mindenki élete a véletlen szerencsén múlik, aki
odalátogat.
Észak-Korea
A világ egyik
legtitokzatosabb országa, ami mereven elutasítja a nyugatot, így nem csoda,
hogy évente csupán 35.000 turista látogat el ide. Ebben az országban még ma is
kommunista diktatúra van, vagyis nincs szólás és sajtószabadság, a net
korlátozott, sőt cenzúrázott. De még a műholdak sem közvetítenek róla közeli
képet. É-Korea olyan, mintha a múltban sétálnál, idejétmúlt ruhák, haj,
életstílus, eszközök, technikai eszközöknek, szórakozóhelyeknek nyoma sincs,
ellenben van napi hat nap munka és elképesztő szigorúság, rend. Illetve azt sem
árt tudni, ha ide látogatunk, hogy az országot felfegyverzett haderő védi, de
még a lakosság is bevethető bármikor ilyen célzattal, mert mind a nők mind a
férfiak részt vesznek katonai kiképzésen életük során. Tehát igazi diktatúráról
beszélünk, elképzelhetetlen elnyomással, koncentrációs táborokkal, éhező, de a
vezetőit istenekként imádó lakókkal. Legutoljára pedig azt jegyezzük meg, hogy
É-Korea minden törvénye vonatkozik a turistákra is, így azok is bármikor
börtönbe vethetőek, bármiért. Így vágjunk hát bele az útba!
Ebbe az országba
is csak vízummal lehet bejutni, ami nyolc hét alatt meg is érkezik. Amint
belépünk az országba, elveszik a mobiltelefonjainkat, amiket visszakapunk hazamenetelkor.
Tilos koreai könyveket bevinni, mert azok mindegyike délen készült. Érkezéskor a
turistáskodáshoz mindenki kap egy idegenvezetőt, akivel kizárólag egy meghatározott
útvonalon haladva nézheti meg az országot. Ezzel a turistavezetővel érdemes nagyon
jóban lenni, tehát nem felbosszantani, mert ő határozza meg egész ottlétünket. Szigorúan
tilos elhagyni a jóváhagyott tartózkodási helyünket, mert ezért lecsuknak
minket. Az igazolványainkat pedig minden egyes ellenőrző ponton fel kell mutatnunk.
És még néhány tudnivaló. Mindig mutassuk ki tiszteletünket az ország és annak
vezetősége iránt, mert szeretik a dicséretet. Nem szabad a helyeikkel
kommunikálni, mert a kísérőnk nem fogja jó szemmel nézni, ugyanis az É-Koreaiak
nem léphetnek kapcsolatba külföldivel, ezért őket le is tartóztathatják. Nem
fotózhatunk katonai vagy gazdasági épületeket, illetve az ország elmaradottságára
utaló helyeket, eseményeket. Szigorúan tilos feltűnően viselkednünk, se
nevetni, se színeskedni, se jópofáskodni. Ráadásul még az egészségügy is rossz,
a víz meg nem iható.
Bhután
Ide évente
37.000 turista látogat el. Régebben a hegyek és a sűrű dzsungel gátolták a
turisták érkezését, de ma már két közvetlen járat is indul ide. Nagyon
elzárkózó ország, ezért vízumot szerezni oda kész tortúra és még akkoris csak
egy helyi idegenvezetővel lehet mászkálni. Ráadásul naponta 200 amerikai
dollárt kell befizetnünk turisztikai díj címen. Egyébként szép ország, általános
turisztikai feltételekkel, jó közbiztonsággal, de számunkra szokatlanul magas,
kacskaringós hegyvidéki élettel. Ám az így kapott élmény nem fedezi azt a
brutális összeget, amit azért kiadunk.
Kelet-Timor
Évente 40.000
ember látogatja meg ezt az országot, ahol lassan már húsz éve polgárháború dúl.
Baliról, Szingapúrból és Ausztráliából közelíthető meg. Csodaszép hegyek,
tengerpartok, dzsungelséta, búvárparadicsom, stb. Turisztikailag megéri odautazni,
már, aki megmeri kockáztatni. A dengue-láz és a malária állandó veszély ott. A
szállások puritánok, az ételek jellegtelenek, és minden nagyon drága, ha turistaként
mész oda. Senki nem mehet ki éjszaka és nagy ívben kerülni kell minden nagyobb
rendezvényt, mert gyakoriak a fegyveres összecsapások, ahol senki sem garantálja
a testi épségünket. Az emberek itt nagyon konzervatívak, így ne viselkedjünk
feltűnően és a ruházatunk is legyen nagyon konzervatív, illetve ne érintsük meg
a helyieket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése