8/15/2019

A világ legritkábban látogatott országai


A listámba olyan országok kerültek bele, amik valamilyen oknál fogva elzáródtak a külvilág és/vagy a turisták elől. Vagy a kultúrájuk miatt, vagy, mert nehéz őket megközelíteni, vagy pedig mert valódi háború sújtotta övezetek.

Türkmenisztán
A világ egyik legelzártabb országa, aki egyáltalán nem szeretik a külföldieket. Kell hozzá vízum és meghívó levél is, amit a szállodák intéznek el. Vízumot kapni sokáig tart, és már a reptéren újravizsgálnak minket. De az igazság az, hogy legtöbbször ki sem adják azokat a vízumokat. Turistáskodásra sem igen alkalmas, mert nincsenek meg hozzá a kulturális feltételek. De a többi volt szovjet államban is hasonló a helyzet, de magába Oroszországba is csak vízummal, meghívóval, és több ellenőrzéssel lehet bejutni.



Angola
Rettenetesen nehéz bejutni az országba, mert vízumköteles, aminek megszerzése hetekig is eltarthat. Ehhez még kell egy hivatalos meghívó levél is, amit onnan küldenek ki neked, illetve egy előre kifizetett szállodai számlára. De még ezek megléte sem garantálja az országba való belépést, ugyanis nem vállalnak felelősséget a turisták testi épségéért. Ez alatt azt értik, hogy gyakoriak a fegyveres összecsapások, a külföldieket érintő lopások, emberrablások és gyilkosságok. Ezen kívül pedig állandó veszély a malária, ami az ország egész területén sok áldozatot szed. Ehhez mérten védőoltásokat is kapnia kell annak, aki be akar oda menni: malária, sárgaláz, hastífusz, hepatitisz A-B, kolera és a veszettség ellen. Aztán még ott van a higiénia teljes hiánya, illetve a rettenetes egészségügy.  Ehhez meg még társul az az elképesztő drágaság, ami nincs értékarányban, ellenben passzol a világ egyik legkorruptabb ország címének megszerzéséhez. Összegezve: Angola nem akarja, hogy odamenjünk, és ezért mindent meg is tesz, de ha mégis megyünk, csak magunkra számíthatunk.



Szomália
Ide is vízum kell a bejutáshoz, de minden utazási iroda lebeszél az útról, fogadófél nélkül meg egyenesen tilos bemenni, mert már a reptér maga is veszélyes. Minden turistát fegyveres konvojnak kell kísérnie, amiknek útvonala ott helyben kerül meghatározásra, és számtalan fegyveres ellenőrző ponton is át kell haladnia. De még ezt is igen korlátozott területen, mert az országnak se kormánya, se közbiztonsága, ellenben véres polgárháború dúl náluk. Benn van a Világ Legrosszhírűbb Országa TOP3-asában. Ide is kell védőoltás: malária, sárgaláz, hastífusz, hepatitisz A-B, kolera, veszettség. Fotókhoz engedélyt kell kérni, de nőket még így is tilos. Mindezeknek megfelelően Szomáliát évente csupán 500 merész turista látogatja meg, akiket nagyon nehezen engednek be, mert felelősséget nemigen tudnak értük vállalni.



Kiribati
Festői szépségű ugyan, de évente csupán 4700 turista keveredik ide. Miért? Mert a turizmus, mint olyan, ott nem is létezik. Egyrészt, mert 60 országot leszámítva, vízumköteles (magyaroknak pont nem). Másrészt, mert elképesztően nehéz oda eljutni. Nincs közvetlen járat, ezért először olyan helyekre kell eljutni, mint Manila, Taipei vagy Honolulu. Innen több szigetet érintve, több kisrepülőre átszállva kell szigetről szigetre vándorolni, míg el nem érjük Kiribatit. De, ha eljutunk oda, és ha épp nem november meg április között vagyunk (esős évszak) strandolhatunk is. Igaz, hogy ezen kívül semmi mást, mert se látnivalói, se üzletei, se szállodái, ellenben hatalmas a szegénység. Elég gyakoriak ott az áradások, ciklonok és a cunamik is. A fővárosban kb. három bankautomata van, emiatt készpénznek lennie kell nálunk. Oltás kell a dengue láz ellen, illetve az ottani vízből inni nem lehet. Ha még ezek után is menni akarunk, nem árt tudni, hogy egyetlen utazási iroda sem indít oda utat, mert a kiutazás elképesztően drága, és Kiribati maga, nem éri meg azt az árt, tekintve, hogy ott szinte semmi sincs.



Egyenlítői-Guinea
Csak vízummal lehet belépni (amerikaiaknak nem), illetve oltásaink leigazolásával. Itt is kérik, hogy legyen lefoglalt szállásunk, illetve készpénzünk, mert kártyát nem tudnunk használni. Este már senkinek sem ajánlott kinn tartózkodni, ugyanis elképesztően szegények ott az emberek, akik azt hiszik, hogy minden turista gazdag.  Ide is kell védőoltás, malária, sárgaláz, hastífusz, hepatitisz A-B, kolera, és veszettség ellen. Azt sem árt tudni, hogy az ország élen jár az emberi jogok sárba tiprásában, így nem túl emberbarát ország, ami kiterjed a turistákra is. Igazándiból ki nem állhatják a turistákat, így elképesztően megnehezítik mindenkinek a bejutást, aki menni akar. Fényképezni pedig tilos mindenhol. Ide évente 6000 turista látogat csak el, ki tudja milyen indíttatásból.



Afganisztán
Évente csupán 17500 turista érkezik, mert bár megdőlt a tálib uralom, attól még Afganisztán a világ egyik legveszélyesebb országa. Nagyon kevés európai iroda indít oda utat, de akik igen, azok is igyekeznek lebeszélni. Az ország tele van fegyveres felkelőkkel és taposóaknákkal, emellett jelen van a terrorizmus, a bűnözés és a drogkereskedelem is. De a turistákat még fenyegeti az emberrablás is, aminek sosincs pozitív vége. Az egészségügy rossz, a nők helyzete rémes (női turistáknak szigorúan tilos ország) és a gyönyörű hegyvidéken kívül nincs igazi látványosság. Ide is kell védőoltás, malária, sárgaláz, hastífusz, hepatitisz A-B, és kolera ellen. A vallás pedig az iszlám, annak is egy szigorúbb változata, aminek szigorú szabályzata mindenkire vonatkozik. Egyetlen iroda sem vállalja a felelősséget azokért a turistákért, akik odautaznak.


Líbia
Van egy nagyon szép romvárosa, a Leptis Magna, ami vonzhatná a turistákat, de azokból évente csak 34.000 érkezik az országba. Miért? Mert nincs oda közvetlen járat sehonnan a világból, csakis Tripolin, Egyiptomon vagy Tunézián át lehet oda bejutni, de szigorúan ellenjavallt. A bejutáshoz vízum kell, amit jó eséllyel senki sem kap meg. Az országban lassan tíz éve polgárháború dúl, nincs központi hatalom és rendészeti szervek sem, ahogyan az egészségügy és egyéb infrastruktúra sem épült ki. Ellenben bármikor lelőhetnek vagy elrabolhatnak, az égvilágon senki sincs biztonságban az országban. Mindenki élete a véletlen szerencsén múlik, aki odalátogat.



Észak-Korea
A világ egyik legtitokzatosabb országa, ami mereven elutasítja a nyugatot, így nem csoda, hogy évente csupán 35.000 turista látogat el ide. Ebben az országban még ma is kommunista diktatúra van, vagyis nincs szólás és sajtószabadság, a net korlátozott, sőt cenzúrázott. De még a műholdak sem közvetítenek róla közeli képet. É-Korea olyan, mintha a múltban sétálnál, idejétmúlt ruhák, haj, életstílus, eszközök, technikai eszközöknek, szórakozóhelyeknek nyoma sincs, ellenben van napi hat nap munka és elképesztő szigorúság, rend. Illetve azt sem árt tudni, ha ide látogatunk, hogy az országot felfegyverzett haderő védi, de még a lakosság is bevethető bármikor ilyen célzattal, mert mind a nők mind a férfiak részt vesznek katonai kiképzésen életük során. Tehát igazi diktatúráról beszélünk, elképzelhetetlen elnyomással, koncentrációs táborokkal, éhező, de a vezetőit istenekként imádó lakókkal. Legutoljára pedig azt jegyezzük meg, hogy É-Korea minden törvénye vonatkozik a turistákra is, így azok is bármikor börtönbe vethetőek, bármiért. Így vágjunk hát bele az útba!
Ebbe az országba is csak vízummal lehet bejutni, ami nyolc hét alatt meg is érkezik. Amint belépünk az országba, elveszik a mobiltelefonjainkat, amiket visszakapunk hazamenetelkor. Tilos koreai könyveket bevinni, mert azok mindegyike délen készült. Érkezéskor a turistáskodáshoz mindenki kap egy idegenvezetőt, akivel kizárólag egy meghatározott útvonalon haladva nézheti meg az országot. Ezzel a turistavezetővel érdemes nagyon jóban lenni, tehát nem felbosszantani, mert ő határozza meg egész ottlétünket. Szigorúan tilos elhagyni a jóváhagyott tartózkodási helyünket, mert ezért lecsuknak minket. Az igazolványainkat pedig minden egyes ellenőrző ponton fel kell mutatnunk. És még néhány tudnivaló. Mindig mutassuk ki tiszteletünket az ország és annak vezetősége iránt, mert szeretik a dicséretet. Nem szabad a helyeikkel kommunikálni, mert a kísérőnk nem fogja jó szemmel nézni, ugyanis az É-Koreaiak nem léphetnek kapcsolatba külföldivel, ezért őket le is tartóztathatják. Nem fotózhatunk katonai vagy gazdasági épületeket, illetve az ország elmaradottságára utaló helyeket, eseményeket. Szigorúan tilos feltűnően viselkednünk, se nevetni, se színeskedni, se jópofáskodni. Ráadásul még az egészségügy is rossz, a víz meg nem iható.



Bhután
Ide évente 37.000 turista látogat el. Régebben a hegyek és a sűrű dzsungel gátolták a turisták érkezését, de ma már két közvetlen járat is indul ide. Nagyon elzárkózó ország, ezért vízumot szerezni oda kész tortúra és még akkoris csak egy helyi idegenvezetővel lehet mászkálni. Ráadásul naponta 200 amerikai dollárt kell befizetnünk turisztikai díj címen. Egyébként szép ország, általános turisztikai feltételekkel, jó közbiztonsággal, de számunkra szokatlanul magas, kacskaringós hegyvidéki élettel. Ám az így kapott élmény nem fedezi azt a brutális összeget, amit azért kiadunk.



Kelet-Timor
Évente 40.000 ember látogatja meg ezt az országot, ahol lassan már húsz éve polgárháború dúl. Baliról, Szingapúrból és Ausztráliából közelíthető meg. Csodaszép hegyek, tengerpartok, dzsungelséta, búvárparadicsom, stb. Turisztikailag megéri odautazni, már, aki megmeri kockáztatni. A dengue-láz és a malária állandó veszély ott. A szállások puritánok, az ételek jellegtelenek, és minden nagyon drága, ha turistaként mész oda. Senki nem mehet ki éjszaka és nagy ívben kerülni kell minden nagyobb rendezvényt, mert gyakoriak a fegyveres összecsapások, ahol senki sem garantálja a testi épségünket. Az emberek itt nagyon konzervatívak, így ne viselkedjünk feltűnően és a ruházatunk is legyen nagyon konzervatív, illetve ne érintsük meg a helyieket.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése