István, a Király

Most az István, a király rockoperáról írnék, kicsit megkésve, mert hol van már augusztus 20-a. Konkrétan nem az újra feldolgozott műről fogok beszélni, mert már így s számtalan kritika kering róla a neten. Annyit azonban elmondanék, hogy bár nekem is sokkal jobban tetszik az eredeti feldolgozás (konkrétan a Csíksomlyói), de ettől még semmi bajom az Alföldi féle feldolgozással sem. Az eredetiben jó volt minden, a korhű ruhák, a zene, a színészek stb. Nálam 10/10 volt az előadás. Sok helyen olvastam, hogy a mostaniban a ruhák, meg az egyéb nem odavaló jelenetek elrontották a művet, hát nem. Az Alföldi féle mű egy új szinten mutatja a be a rockoperát, mai köntösben, mai világnézeteket. Igazából a mű mögé kéne tudni látni és azonnal lejönne, hogy hatalmas mondanivalója van. Ettől függetlenül az eredeti nekem is jobban tetszik, de értem a felújított mű üzenetét is. Erről ennyit!

Több helyen olvastam, hogy maga a rockopera nem valósághűen mutatja be a történelmi jeleneteket. Ezért én most külön-külön kivesézem az ezt ért kritikákat, amolyan történelmi-leckének szánva.

Szerelmi szálak

Réka-István, Gizella-Vecellin

A szerelmi szálakra vagy annak ellenkezőjére sincs semmi bizonyíték, ezért csak latolgassunk.

Érvek mellette: R-I: Mindketten szerették volna tovább vinni Géza örökségét a kereszténységet, amit szinte egy időben vettek fel. Mindketten Árpád leszármazottai (Koppány is Árpád ükunokája), egyforma kultúrtörténettel rendelkeztek. Szinte egymás mellett nőttek fel. Egy nyelven beszéltek. G-V:egyforma volt a kultúrájuk, a nyelvük, a hitük. Egyszerre jöttek el saját hazájukból idegen földre. Nagy valószínűséggel egy királyi udvarból s jöttek, tehát ismerhették is egymást.

Ha eltekintünk attól, hogy István majd 30 éves (más források szerint majd 20), Réka pedig maximum 15 lehetett, akkor igen is reális, hogy beleszerethettek egymásba, de erre továbbra sincs semmilyen bizonyíték. Butaság azonban azt gondolni, hogy István egy szent volt aki elvette (996) Gizellát, majd boldogan éltek míg meg nem haltak. István egy éve vette el a nejét és előtte nem is ismerte, még egy nyelven sem beszéltek. Nem szerelmi házasság volt, hanem eleve elrendelt, így idő kellett a párnak, de azokban az időkben István a trónra készült, aztán meghalt az apja, aztán forradalom tört ki. Arról nem is szólva, hogy Gizella pusztán 12-13 éves lehetett akkoriban, ami elvette a férfi, így abszolút nem valószínű, hogy annyira nagy lett volna a szerelem közöttük. Vecellin azonban minden bizonnyal jóval idősebb volt Gizellánál, ami szinte kizárja az affér lehetőségét közöttük, legalábbis elnapolja azt egy későbbi időpontra.

Megtörténtek e az afférok? Semmi bizonyíték nincs rá. Megtörténhettek e? Abszolút igen, legalábbis, ami Istvánt és Rékát illeti. Gizelláék esetében is lehetett szó románcról, azonban ahhoz még hosszú évek kellettek. 

Sarolt, az anya, aki erőszakosan hitet térít, illetve irányítja a gyenge Istvánt

Ahhoz, hogy megismerjük Saroltot, beszélnünk kell Gézáról. Géza 972-ben lett fejedelem 27 évesen, majd 25 éven át azért dolgozott, hogy az országa beilleszkedjen az európai régióba. Megkeresztelkedett családjával együtt, abbahagyta a kalandozásokat, gyermekeit a szomszédokkal házasította, stb. Lénygében európaiasodott és kezdte elhagyni a régi világnézetük, vallásuk, életük, múltjuk, stb. Nem aljasságból tette, hanem mert szentül hitte, hogy a népe biztonságos ittléte a beilleszkedésükön múlik. Sarolt az erdélyi gyula leánya volt, Tétény vezér (Töhötöm) dédunokája. Vagyis ízig-vérig ősmagyar volt ő is, akár Géza, aki pedig Árpád dédunokája volt. Sarolt 20 éves sem volt, amikor Géza felesége lett. Saroltról köztudomású volt a korabeli krónikák nyomán, hogy erős akaratú asszony volt, aki valószínűleg irányította férje politikáját is. Ő maga is ragaszkodott a beilleszkedéshez és nem akarta, hogy férje halála után kárba vesszen kettejük évtizedes munkája. Fia 27 (vagy 17) éves volt apja halálakor. Egyértelműen egyetlen segítsége maradt, az anyja. Géza és Sarolt nyílván együtt folytatták a politikájukat, így István, aki apja örökében kívánt haladni, az anyja maradt. Még, ha nem is akart háborút, meg teljes elfordulást a múltjuktól, akkoris kötelességének érezhette, hogy apja nyomában járjon. Biztosan elsődleges tanácsadója az anyja volt, de ettől még nem volt gyenge uralkodó, csupán nagyon tapasztalatlan, ami a későbbi években természetesen megváltozott. De az apja halála utáni zűrzavarban teljesen az anyjára hagyatkozott, aki tudta is, hogy mit kell tennie. Erőszakos volt e? Minden bizonnyal, mert féltette a hatalmát a lázadóktól, féltette a fiát az előtte álló dolgoktól és féltette 25 év kemény munkáját.

Erőszakos hittérítés

Illette olyan kritika a művet, hogy azt sugallja: Mindenki csak kénszerből tért át a katolikus keresztény vallásra, senki sem akadt, aki önként tette, csak ha fegyverrel kényszerítették. Nem minden embert kényszerítettek természetesen, voltak, akik maguktól szerettek volna az egyháztól tartozni. De gondoljunk csak bele a kor viszonyaiba. Tegyük fel, hogy katolikus vagy, hiszel benne nagyon mélyen, szereted a szokás rendszerét, az Istent, stb. Aztán jön valaki egy másik országból, aki azt mondja, hogy szeresd az ő Istenét, vedd fel az ő szokásait, használd a nyelvüket, stb. Akkor mit tennél? Lennének olyanok (mint voltak is azelőtt), akiknek tetszene a dolog és minden ellenállás nélkül felvennék az idegen hitet, mások félelemből tennék ugyanezt. De lennének (mint voltak is azelőtt) olyanok, akik nem akarnának áttérni, akik ellenállnának. Az idegen hatalom azonban mivel AKARJA, hogy megtérj az ő istenükhöz, rád támad, és ha erővel nem tud rávenni, akkor megöl. Ez bevett szokás volt azelőtt, de nem csupán a keresztényeknél, hanem az iszlámoknál is. Tehát akkor gondoljunk bele az akkori viszonyokba ismét. Az őmagyarok évszázadok óta a sámánizmusban hittek, saját hitük, szokásaik, isteneik voltak. Letelepedtek, de meg akarták tartani a múltjukat, aztán a királyuk (a jövőbeni érdekükben) felvett egy idegen vallást, ami idegen volt minden magyarnak. Persze voltak, akiknek tetszett a vallás, vagy féltek, ezért áttértek. De nagyon-nagyon sokan nem akarták az új vallást. Miért akarták volna? Nekik teljesen idegen és természetellenes volt. De nem volt választásuk, megtértek vagy meghaltak. Butaság azt gondolni, hogy a történelem teljesen egyszerű, vagyis jött István, aki egy szent volt és hozott egy új vallást, ami csodás volt, mindenki ujjongott és megtért. Akik nem, azok meg gonosz ellenállók voltak. Bizony a hittérítés sok esetben „tűzzel-vassal” történt, de valóban nem minden esetben.