Hullámsír

2014.04.16-án történt a közelmúlt legnagyobb kompbalesete, amely örök nyomot hagyott maga után.

Tények:
-          Az MV Sewol-t 1994-ben gyártotta le Japán, majd Dél-Korea 2012-ben vásárolta meg. Legutolsó műszaki ellenőrzése februárban volt.
-          A baleset napján 476 személy volt a hajón. A 30 fős személyzet és a Danwon középiskola (Anszan város) 325 diákja, illetve azok tanárai (15 fő).

Eseménylánc
Április 16
-          8:48 egy éles kanyar után víz kerül a hajóba. A komp 25 km-re volt ekkor a parttól.
-          8:55 a hajó segítséget kér, majd pár percre rá egy szülő is hívja a partiőrséget (őt a fia hívta a hajóról, aki később meghalt). "Senkise mozogjon, és mindenki maradjon a helyén!" -üzeni körbe a kapitány.
-          8:58: kivonul a haditengerészet, a légierő, a partiőrség, a katonaság, hajók, repülők, 150 speciális katona és 11 mentő.
-          9:07 a partiőrség és a komp kapcsolatba lép. A kommunikáció nehézkes.
-          9:14 a dőlés szöge (50 fok) miatt a mentés nem lehetséges.
-          9:23 az utasok felveszik a mentőmellényeket és mozdulatlanul várnak.
-          9:30 a dőlés szöge már 70 fokos. Megérkezik a parancs. Mindenkinek el kell hagynia a hajót. A kommunikáció megszakad.
-          9:40 durván 150 utas ugrik le a süllyedő hajóról (a víz ekkor 19 fokos, sietni kell a mentéssel, mert másfél óra után jelentkezik a hipotermia). A  többiek mozdulatlanul várnak még mindig (a legtöbbjük nem is tudott az utasításról).
-          10:17 megérkezik az utolsó üzenet a hajóról, amit az egyik diák küld. Eközben folyamatosan mentik a már vízben lévőket.
-          11 körül a hajó orra elmerül. Ekkor már durván 200 ember dolgozik a mentésen. A bent rekedt utasok az ablakokon keresztül próbálnak menekülni. Többeket sikerül is így kimenteni.
-          13:03 a hajó teljesen elsüllyed, ekkor már azért küzdenek a mentőegységek, hogy minél hamarabb kihozzák azokat, akik a hajótestben rekedtek.
-          Délután még több búvár érkezik, de a hajótestbe nem tudnak bejutni. Eközben elkezdik a rakományt is begyűjteni. A hajótest vizsgálata, a búvárok próbálkozásai, az azonosítás, a kikötőbe özönlött családtagok, stb., egész éjszaka zajlik. A mentés közben két búvár és egy öt fős repülő személyzet életét veszti.
-          Április 17
Reggel 6-ra már 171 Hajó, 29 repülő, és 30 búvár segítik a mentést. Hozzájuk érkezik meg még 20 búvár a partiőrségtől, 8 a haditengerészettől, plusz a civil búvárok. Délutánra már 555 búvár dolgozik a mentésen. De csupán a rakomány fedélzetig tudnak behatolni.
-          Április 18
10:50-kor sikerül bejutni a hajótestbe, ahova oxigént pumpálnak be. Hátha…
-          Április 19
Megkezdik a halottak kiemelését.
-          172-en élték túl a tragédiát, 304-en életüket vesztették (nagyrészt a diákok).

Utóhatás
-          A későbbi vizsgálatok megállapították, hogy több külső és belső tényező is szerepet játszott a tragédiában. A hajó túl volt terhelve, mind az utasok, mind a rakomány tekintetében. Átépítése során több statikai hibát is vétettek. A dőlést végül ez, és az az éles kanyar okozta, amit az éppen a kormánynál álló tapasztalatlan harmadtiszt okozott. A kanyar oka pedig egy nagyobb hullám volt, amit a már említett problémák miatt nem tudtak megfelelően korrigálni. A további intézkedések is hibásak voltak, mert a kapitány nem döntött és kommunikált megfelelően, illetve a személyzet teljesen tapasztalatlan volt.
-          A hajó kapitányát, aki az elsők között menekült el, 36 év börtönre ítélték.
-          15 fő legénységet (köztük a tapasztalatlan harmadtisztet is) 5-20 év közötti börtönre ítélték. Egyikük 30 évet kapott.
-          Az üzemeltető cég vezérigazgatóját 10, négy középvezetőjét pedig 3-6 év börtönre ítélték.
-          A hajó tulajdonosa és fia ellen pedig elfogatót adtak ki, mert megszöktek. A tulajt, akiről kiderült, hogy egy szektát vezet, és még sikkasztott is, júliusban találták meg holtan. Nem tudjuk mi történt vele.
-          Nem sokkal később a Danwon Iskola igazgatója is öngyilkos lett. Nem tudta feldolgozni, hogy annyian meghaltak, ő pedig él.
-          A júliusi tárgyaláson közel 400-an ültek a vádlottak padján.
-          Az eset után számtalan nyilvános bocsánatkérés történt. Többek között bocsánatot kért a kapitány, az üzemeltető cég, és még a miniszterelnök is.
-          Hamarosan miniszteri leváltások is történtek, meg még néhány az esethez köthető öngyilkosság. Köztük egy búváré, aki a halott gyerekeket segített felhozni. Illetve dalok születtek, emlék esteket és megemlékezéseket tartottak. A megható gesztusokról nem is beszélve.
Gyászba borult egész Dél Korea!
 
Miért írtam mindezt le? Mert mélyen megérint, hiszen gyerekek... Mert máig felfoghatatlan az, ami akkor történt. Ám nem akarok mindebből semmit sem leszűrni, azt tegye meg mindenki maga. Én csak képeket fogok ide feltölteni. Szépen… csendesen...